A magyar cserkészet története

A magyar cserkészet kezdetei

A Robert Baden-Powell által 1907-ben megalapított cserkészmozgalom 1910-ben jelent meg Magyarországon. A Magyar Cserkészszövetséget 1912. december 28-án hozták létre. 1914-ben a cserkészet 3000 tagot számlált országszerte.

A Tanácsköztársaság betiltotta a cserkészetet, de bukása után, 1919 szeptemberében újjáalakult a szövetség.

Az 1920-as és 1930-as években a cserkészet jelentős ifjúsági mozgalommá fejlődött. 1922-ben Teleki Pál korábbi miniszterelnök lett a főcserkész. A Szövetség létszáma 1926-ban 8000 fő volt. Magyarország alapító tagja volt az Cserkészmozgalom Világszervezete (International Scout Bureau-nak ma WOSM), valamint a Cserkészlány Világszövetség (WAGGGS)-nak, amelyet 1928-ban Parádon alapítottak meg.

A 4. Cserkész Világdzsemborit Gödöllőn rendezték 1933-ban, 51 nemzet 26 000 cserkészének részvételével. A tábor parancsnoka Teleki Pál volt. Ugyanitt került sor 1939-ben a lánycserkészek első világtalálkozójára, a Pax Tingre is. 1938-ban a mozgalom 50 000 tagot számlált Magyarországon.

A második világháború után a Magyar Kommunista Párt igyekezett meggyengíteni a cserkészetet, és annak formáját kisajátítani saját céljai számára. 1946 július 20-án betiltották a szövetség működését, majd két nappal később megalakult az új (a kommunisták számára kedvezőbb) vezetésű Magyar Cserkészfiúk Szövetsége. 1946-ban az új szövetséget egyesítették a Magyar Úttörők Szövetségével, a cserkészszövetség vagyonát is államosították.

A cserkészet ettől kezdve hivatalosan nem működött tovább Magyarországon, de a korábbi cserkészek közül többen továbbvitték a mozgalom szellemiségét, és illegalitásban gyerekprogramokat szerveztek többé-kevésbé a cserkészmódszer alapján. A magyar cserkészet a külföldi emigrációban, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség keretei között is tovább élt.

A rendszerváltás után mind Magyarországon, mind a szomszédos országokban újjáalakult a magyar cserkészet. A Magyar Cserkészszövetséget 1989. február 11-én, mint a legelsőként megalakuló társadalmi szervezetet vette nyilvántartásba a Fővárosi Bíróság.

Cserkészet a Felvidéken

1910-ben Szilassy Aladár, felvidéki származású gyermekorvos a Budapesti Református Egyesületben kezdeményezte a cserkészet megszervezését, és így lett ő a magyar cserkészet egyik első vezetője. Szlovákia mai területén 1913-ban indult meg a magyar cserkészet - még a Magyar Cserkészszövetségen belül - a Zászlónk 1913. január 15-i számában közölt írás alapján. A szerző Radványi Kálmán, egy tanár volt, aki "Táborba fiúk!" című írásával hódította meg az akkori diáksereget Komáromban is.

Komáromban, Karle Sándor vezetésével 1913-ban alakult meg az első cserkészcsapat, Turul néven. Tagjai a magyar cserkészet egyik első jelentős rendezvényén, a vági tutajúton is részt vettek. A trianoni békeszerződés után Csehszlovákiába került magyar cserkészcsapatok szorult helyzetbe kerültek. Saját cserkészszövetség létrehozását a hatóságok nem engedélyezték. 1926 után tagjai lehettek a Csehszlovák Cserkészszövetségnek. Ez nem támogatta őket, de legálissá tette működésüket.

Az 1938 őszén bekövetkező politikai döntéseknek köszönhetően a csehszlovák cserkészcsapatok túlnyomó része a Magyar Cserkészszövetség keretében működött tovább. A Magyar Cserkészszövetség Intéző Bizottsága Felvidéken kettő cserkészkerületet állított fel, a komáromi és kassai cserkészkerületet. A szlovák földön maradt magyar cserkészcsapatok is tovább működtek 1941-ig.

1945-ben Csehszlovákiában is feléledt a cserkészmozgalom, viszont csak szláv csapatok működhettek, ők is csupán 1948-ig. Itt szívesen fogadták az egykori magyar cserkészcsapatok neveltjeit, akik mint tisztek igen jól beváltak. Az itthon maradt magyar cserkészek választhattak: vagy beléptek a szláv csapatokba, vagy a titokban találkoztak. Volt még egy választás: a hallgatás. A Csehszlovák Cserkészetnek volt még egy rövid, de sorsdöntő időszaka. 1968-ban újraszerveződhettek, és két évig működhettek az ún. Prágai Tavasz ideje alatt. Ez a magyarázata, hogy Csehországban nagyon sok középkorú felnőtt ma is cserkészkedik.

Sok magyar cserkész, aki azokban az időkben elhagyta az országot, külföldön ismételten bekapcsolódott a cserkészetbe. Sokan az 1946-ban (a menekülttáborokban) megalakult magyar cserkészcsapatokban (a mai Külföldi Magyar Cserkészszövetség megalapítói) folytatták tevékenykedésüket - köztük Beszédes Lajos is. Olyanok is voltak, akik a befogadó országok cserkészszövetségeiben fejtettek ki jelentős cserkészmunkát.

A bujdosás évei után 1990. március 11-én alakult újjá a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, melyet a szlovák belügyminisztérium április 6-án hivatalosan is engedélyezett.

A részletes kronológiát itt találod.