Cserkésznap 2013 - Állj be a programszervezők közé

100 éve leledzett e helyen egy szervezet, melynek neve cserkészet. Erre emlékezve lesz ez évben egy helyen egy jeles esemény: pénteken kezdve ezer meg ezer perc cserkésztevékenységeknek szentelve, melyet lelkesen szervez két ember.

Kérlek, jelenléteddel tedd emlékezetessé eme eseményt, s vezess egy tevékenységet! Ez neked nem lehet lehetetlen, képességekkel rendelkezel, értelmed erre nem csekély...ezer meg ezer gyermeknek - cserkésztestvérednek szerezhetsz vele kedves perceket, szép és kellemes élményeket!

Tevékenységed legkevesebb 40 perces legyen, de lehet 90 perces és 240-300 perces, neked tetszve tervezheted. Ne legyen egy személyes, egy sereg ember vehessen részt benne. Szervezésében segéded lehet testvéred, férjed, feleséged, gyermeked. Légy leleményes!

Elmélkedj – erre két héttel rendelkezel, szervezeted vezérének beleegyezésével jelezd nekem levélben: cserkesznap13@gmail.com!  

Légy résen, s ne késlekedj!

Leveled érkezésében reménykedve

Szeretettel

ES és ELL

--

Az elnök tudja 

Fagyos, hideg téli este volt. Az elnök egy sakktábla előtt ült. Bábukat kezdett felrakni. Megemelte a bástyát és hosszasan nézte, elgondolkodott, majd telefonálni kezdett. Azt mondta: „Igen, pontosan 100, kell valaki, aki elviszi a balhét. Rád gondoltam”. Az elnök hátradőlt karosszékében, kortyolt egyet a macikávéjából, lecsipegette szakálláról a vacsora maradékát, lassan kifújta orrán a meleg kávé gőzét, és tekintetével végigpásztázta a falon függő képeket. Megsárgult, fekete-fehér képek voltak, régen halott emberek ábráival. „Száz - gondolta –, efelett nem fogunk csak úgy elsiklani"- majd íróasztala fölé hajolva újra elmerült a sakktáblában. Jeges téli szél súrolta az utcát fagyos hópelyheivel. Senki sem sejtette még akkor, de az elnök már tudta...

Száz, gondoltam, nem kevés, ezért már valamit fel kell mutatni. De nem is tudom...Annyi minden mást is kéne még. Arcomra húztam a takarómat, éreztem, hogy fáradt testem lassan ellazul, furcsa színes képek cikáznak agyamban, és valahonnét távolról forró napsugár cserzi bőröm. Másnap hajnalban keltem, hideg vízzel mostam meg az arcom, s közben arra gondoltam, hogy igen. Igen, az elnök tudta...

Még mindig nincs meleg, te most ott ülsz a gép előtt, és még nem tudod, de az elnök már tudja, hogy ott leszel, Te leszel ott, és meg fogod csinálni. Az elnök tudja, az száz.

-- 

Sanya és Lívia