Emlékezzünk

Cserkésztestvérünk 1870. július 21-én született Nyitra-megyei Vághosszúfaluban. (Tehát 2020 volt születésének 150 évfordulója is.)

Fordulatos életének voltak örömteli és szomorú pillanatai, ma elsősorban íróként ismerjük. Többek között mint római katolikus pap, Budapesten lett hitoktató, majd a budapesti Mária Kongregáció házfőnöke, a Regnum Marianum intézet igazgatója, ő alapítottam meg a Zászlónk c. ifjúsági lapot. A proletárdiktatúra alatt kilépett az egyházi rendből, aztán polgári iskolai tanár lett.

A legnagyobb jelentőségű munka azonban nem a házfőnökség és nem a praesesség körében várt rá, hanem nagy gondolata, a Zászlónk szolgálaában, amelynek ő volt a megalapítója és két évtizeden át szerkesztője. A magyar katolikus fiatalság lapjának első száma 1902. szeptember 15-én jelent meg Prohászka Ottokár programadó vezércikkével. Fokozatosan nagy sikert ért el a fiatalok körében a lap, amely 7000 példánnyal indult, a II. évfolyamban már elérte a 12.000-es, az V-ben a 18.000-es, a X-ben a 26.000-es példányszámot. A szerkesztő igyekezett fiatal olvasóit a maguk érdeklődési területein a legmagasabb szinten kiszolgálni. Nem tett engedményt a színvonal rovására azon a címen, hogy „jó lesz a fiataloknak a gyengébb írás is“, mert hogy „úgyse értik meg a magasabb rendűt“. Lehetőleg tökéletes, teljes értékűt akart nyújtani és biztosítani a fiataloknak elvi mondanivalóban, szórakoztató és vidám írásokban, játékokban, versengésekben egyaránt. Kitűnő tollforgatókból, illusztrátorokból toborzott munkatársi gárdája nemcsak lelkesen, de minden tehetségét latbavetve támogatta a szerkesztő célkitűzéseit. Korántsem adta a lap mindazt, amit adnia kellett és lehetett volna, de amit a maga helyzetének és körülményeinek keretei – korlátai között nyújtott, azt áthatotta a fiatal olvasó megbecsülésének, bátran mondhatjuk: tiszteletének szelleme.

Cserkésztestvérünk a magyar cserkészmozgalom egyik alapítója volt. Radványi Kálmánnal, Haldory Endrével, dr. Szabó Jánossal és Budai Balázzsal együtt alapító tagjai voltak a harmadik magyar cserkészcsapatnak, amely Budapesten 1912-ben a Regnum Marianum Egyesület keretében jött létre. Még abban az évben, 1912. december 28-án megalapították dr. Szilassy Aladárral, Megyercsy Bélával és Sík Sándorral közösen a Magyar Cserkészszövetséget. Az általa vezetett ifjúsági folyóirat, a Zászlónk rendszeresen közölte a szövetséget alapítók cikkeit, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a közönség megismerje és megkedvelje az új kezdeményezést. A mozgalom országos hírnevet is szerzett, amikor 1913-ban cserkészek 200 kilométeres tutajtúrát tettek a Vágon. A tutajút parancsnoka, Izsóf Alajos volt. Ez az esemény nagyot lendített a cserkészmozgalom fejlődésén. Ez a legelső magyarországi cserkésztábor, az 1913. július 5. és 20. között megrendezett „vági tutajexpedíció” elsősorban a piarista cserkészcsapat és a Regnum Marianum közös kalandja volt, de részt vett rajta külön tutajjal az MCSSZ első vízicserkész csapata, a komáromi cserkészcsapat is. A 104 cserkész 1913-ban már hat tutajt töltött meg, Kralovántól Komáromig 300 kilométert tettek meg magyar cserkészek, végig a gyönyörű Vág-völgyön Izsóf Alajos vezetésével. A hatalmas vállalkozás 17 napig tartott, s igen megnehezítette, hogy az első tíz napon mérhetetlenül esős idő volt. De a fiatal cserkészek képzettsége és lelkesedése biztosí­totta, hogy különösebb problémák nélkül, szám­talan élménnyel gazdagodva tért haza az első magyar mozgótábor összes résztvevője.

A nagy háború kitörése egyértelműen és nyíltan a nemzet és a maga törekvéseinek legsúlyosabb csapásaként és halálos veszedelemként fogadta Izsóf Alajost. Az azt meg előző években már könyörtelenül bírálja korának vallásosságát is. Kortársai szemére vetette többek között, hogy a kor vallásosságában az intelektualizmus túlteng a szívbeli bensőség rovására. Leghevesebben azonban a kegyelmi élet egyoldalú egyéni felfogás ellen kel ki, hisz az könnyen antiszociális magatartások takarója lehet. "Hol itt a kereszténység? Hol itt az emberiség? Hol itt a testvériség? Hol itt a tudat, hogy mindnyájan az Atyának vagyunk a gyermekei?” (Zászlónk, 1916 február, Privát jegyzetek a békéről). Az ilyen hitkérdéssel foglalkozó tanulmányát tiltólistára tették, de ami számára még fájóbb volt, az esztergomi prímási hivatal pap-tisztviselőjének magatartása, aki tudomására hozta a rendelkezést és megalázta önérzetét, büszkeségét. Az emberi méltóságon ejtett seb – hiába vigasztalta, próbálta nyugtatni őt Prohászka, akinek három munkája is Indexre került – nem gyógyult be. Egyre inkább szembefordult a hivatalos, amint ő nevezte „bíborcsizmás egyházzal”. Ezért fogadta úgy az Oroszországban bekövetkezett változásokat is, mint a Gondviselés belenyúlását az emberi történelembe: „Oroszországban mintha a történelem egy terepet tartott volna fenn magának gyökeres kísérletek számára. Itt nagy eszközökkel dolgozik a Gondviselés! Új világ, új korszak, új történelem hajnalhasadásán állunk” (Zászlónk, 1916 április, Orosz változások). Végül ezek után Izsóf Alajos 1919-ben kilépett a római egyház kötelékéből Ugyanakkor ő újra és újra hangoztatta, akkor is, később is, hogy nem Jézussal, nem is a „ragyogó, szent és fehér egyházzal fordult szembe, hanem a bíborcsizmással”. Koldusszegényen hagyta ott munkája és sikerei színterét. Megnősült. Felesége Kántor Gizella a legsúlyosabb szegénységbe követte őt s vállalta két leánygyermeküket. A szegénység elől Izsóf Alajos Amerikába próbált menekülést keresni. 1922-ben kivándorolt Floridába. Szerencséjére nem vitte magával családját, mert ott még mélyebb nyomorúságban kötött ki. Csatornát ásott néger munkásokkal. A fizikailag gyenge – tüdőfertőzésen átesett férfi valóban a pusztulás szélére jutott. Régi barátja segítette haza 1924 őszén és álláshoz is juttatta, polgári iskolai tanár lett. Tanári elfoglaltsága mellett minden megmaradt energiáját a szegény fiatalság egészségvédelmének és a tuberkulózus elleni harcnak szenteli. Budafokon a munkásgyermekek dunai sportéletét próbálja megszervezni vízicserkész csapatot alapítva, de a hatóságok nem engedélyezték ezt. Később Újpesten megindítja a szegény munkásfiatalok „csónakázó szervezetét Búvár elnevezés alatt”, elindítva a nyári táborozásaikat és a magyar ifjúság széles rétegeinek tömegsportját itt is, itt is nyugdíjazzák. A német megszállás napján, 1944. március 19-én Izsóf Alajos családjával együtt Vághosszúfaluba menekült s 1945 augusztusában tért vissza Budapestre. A sok izgalom miatt agyvérzést kapott, a lábai megbénultak tőle. Ekkor békítette ki az egyházzal Izsóf Alajost a nyolcvanadik életévén is túl levő Ádám László, az egykori Újpesti Clarisseum volt igazgatója. A szerzetes szorongva, aggódva jelent meg betegágyánál, hogy felajánlja szolgálatait. Cserkésztestvérünk ma 75 éve, aprószentek napján hunyta le örökre a szemét. Szilveszter délután temették. Szülőhelyén emléktábla őrzi emlékét.

Életéről bővebben

Összeállította: Kismedve
Megjelent  2020.12.28-án.