Nyári emlékek 03 - Ludas Matyi háromszor adja vissza...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiscserkész tanyázás Márkusfalván, ahol helmeci leányok s legények együtt táboroztak kassai leányokkal s legényekkel.

Egy szép pénteki reggelen a szabadság mámorában fürödve - ki bizonyítványosztás után, ki a munkából megkönnyítve pár nap szabadsággal - elindult a helmeci banda. Oly szép tájakon gurultak keresztül a két gépszekérrel, amiket még eddig sohase láttak, s csak ámultak az erdő közepébe bújtatott erdészház láttán. Igaz, igencsak rögös-göröngyös út vezetett odáig, de megérte az alvázkarcolást.

Ott megvárták a kassai legényeket s leányt, addig felfedezték a mágikus patakot, ami úgy vonzotta a bandát, mint a mágnes. Igen gonosz varázslat ülhetett rajta, mert addig ki nem engedett magából egy legény s leányt se, míg mindegyiknek az összes cipője meg ruhája jó vizes nem lett!

Három napig nyoma se volt Ludas Matyinak, csak Döbrögi jajongása verte fel az igen ritkán beálló csendet. Háromszor náspángolta el Ludas Matyi titokban, az erdészház lakói meg hiába próbálták gyógyítani a fájásait büdös kenőccsel, csak rosszabb lett a kedve az uraságnak. Deresre húzatott akárkit! Igaz ami igaz, volt neki jobb kedve is, mondjuk, mikor mindenkinek megengedte, hogy beüljön melléje a lovasszekérbe, úgy keresték a Ludast, a Mátyást. De csak nem lett meg.

Harmadik nap aztán, csak előkerült az is, s úgy elverte harmadjára is az uraságot, hogy az minden jót ígért már a népnek. Ünnepeltek is az erdőlakók rendesen. Olyan ünnepet ültek, amilyet csak egyszer ül meg életébe az ember: kiscserkész fogadalmat tettek és sárga nyakkendőt kaptak a nyakukba. Volt is nagy öröm!

Igen eleven fából faragták ezeket a legényeket s leányokat, nem unták magukat egy percig se. Játszottak, fürödtek, ettek-ittak, mulattak. Amennyi éneket megtanultak, tán csak az erdő madarai tudnak többet. Meg fát is annyit gyűjtöttek, hogy a hamuba sült nyársakat bőséggel betakarta. Nem is evett még olyan jót az erdő népe! Annyi játékot kipróbáltak, hogy annyi ujjuk nincs is összesen a kezükön meg lábukon, s okosodtak is erősen. Megismertek jó pár fát meg füvet, kötelet csomóztak és a cserkészetről tanultak. Kipróbálták erejüket és gyorsaságukat, meg az ügyességüket is összemérték. Ludas Matyi libaseregét nem akármilyen libuskákkal bővítették, mindegyik tudta, mennyire volt magával megelégedve a gazdája. Minden este aztán jó kis mesét adtak elő a tábortűznél, vígan énekeltek, játszottak, s nagy nehezen nyugovóra tértek. Álmukban meg oly szép vidékeken jártak, erdő mélyén, hegy tetején, puszta mező közepén, ahová ilyenkor nyáron jut el a kicsi meg a nagy cserkész.

Ludas Matyi is megkerült, Döbrögi is megjavult, nincsen semmi akadálya, hogy még többet cserkészkedjünk a nyárba!